Csapongó elmék (IPM cikk)

CSAPONGÓ ELMÉK (IPM magazin cikk)

A figyelemhiányról újabban kedvező híreket olvashatunk: az életkor előrehaladtával sokszor enyhül, egyébként is kezelhető, sőt az is valószínű, hogy nincs szó igazi hiányról. Erre utal, hogy a figyelemzavarral élők bizonyos helyzetekben másoknál tovább képesek intenzíven egyvalamire fókuszálni. Vagyis gyakrabban kerülnek a hiperfókusz állapotába.


Szerző: Jakabffy Éva

A cikk az IPM magazin engedélyével jelenik meg itt másodközlésben.

A figyelemhiánynak szinte egyetlen velejárója sem idegen az embertől. Emlékezetünk apró szigetei a feledés óceánjából emelkednek ki. A felejtésnek élünk: mindarra, amit megtapasztalunk, igen nagy részben az a sors vár, hogy ne emlékezzünk rá. De sokszor még felejtenünk sem kell, mert a dolgok zöme még a figyelmünkre sem tarthat számot. Egyszóval fajunk művésze a lényegtelen részletek figyelmen kívül hagyásának és elfelejtésének. A lényeges és a lényegtelen szétválasztása persze messze van a tökéletestől, s nem is egyértelmű, mire kellene fókuszálnunk. Arra, amit a vizsgáztatók, a munkaadók és más felettesek elvárnak? Azt agyunk figyelmi szűrői sokszor lazán átengedik a rostán. Csak arra tudunk emlékezni, amit bizonyos, önkényesnek tűnő neurokémiai folyamatok az agyunkban felcímkéznek mint figyelemre méltót, például: „meglepő, „gyönyörű, „felkavaró, esetleg „sokkoló, „félelmetes, „furcsa, vagy épp „valamiért felejthetetlen” - idegrendszerünk tudja, miért, de nincs szavunk rá.

Született optimistáknál a pozitív címkével ellátott emlékek kapnak nagyobb hangsúlyt, míg mások agya inkább azzal szeret foglalatoskodni, ami „dühítő, „fenyegető, „veszélyes és hasonlók. Minek veszik magukra a világ összes búját-baját, ha nem segíthetnek semmit, viszont rossz kedvet szítanak? Talán, hogy mégis összpontosítsák valamire a figyelmüket. Úgy tűnik, az agy számára sokszor még a rossz dolgokon való őrlődés is jobb, mint az üresjárat. Vagyis a totális figyelemhiány.

A figyelem területein már csak a folyamatos frissítések tudják fenntartani az aktivitást. A 21. századi átlagos agy kezd hasonlítani a figyelemhiányosokéhoz.

Mi lenne velünk figyelem nélkül?

William James A pszichológia alapelveiben a figyelmet először is annak hiánya felől közelíti meg: „Csak azok a dolgok alakítják tudatomat, amelyekre felfigyelek; szelektív érdeklődés nélkül a tapasztalat maximális összevisszaság lenne. Csak az érdeklődés kölcsönöz a dolgoknak hangsúlyt, fényt és árnyékot, hát- és előteret, egyszóval értelmes perspektívát. Ez minden lényben más és más, de nélküle minden lény tudata olyan szürke, kaotikus meghatározatlanság lenne, amilyet el sem tudunk képzelni. Ilyen lenne a figyelemhiányos állapot? A neves oktatáskutató pszichológus, Gyarmathy Éva szerint közelít ehhez, aminek idegi hátterét is kezdjük érteni. Ugyanis „a figyelemhiányos emberek tanulását az idegi hírvivő anyagok a szokásostól eltérően támogatják. Ezen belül az öröm hormonnak is nevezett dopamin gyorsabban szívódik fel, mint a tipikus fejlődésűek esetében.

Mit jelenthet ez az átélés szintjén? A figyelemhiányos agy rekordsebességgel kapcsol ki, ha a helyzet azt kívánná, hogy monoton ingerekre összpontosítson, legyen szó iskolai magyarázatokról és gyakorlatokról, munkahelyi vagy háztartásbeli rutinteendőkről, magukat ismétlő emberek meghallgatásáról. Szinte lehetetlen, hogy elteljen egyetlen nap is ilyesmik nélkül, amit a figyelemhiányosok egyéni vérmérsékletüknek megfelelően reagálnak le. Akikre a hiperaktivitás is jellemző, azok izegnek-mozognak, félbehagyják tevékenységeiket és félbeszakítják a fárasztó partnert. A kevésbé aktívak elméjükben kezdenek összevissza csapongani, éberen álmodni.

Szerencsés esetben megtalálják a nekik való közeget, ahol mindig biztosítva van az újdonság, a kihívás, a gyors és látványos siker. Ezek révén agyuk előállítja a számára kívánatos dopaminszintet, ami, mondja Gyarmathy, „nemcsak az öröm miatt fontos, hanem szükség van rá a figyelem, az emlékezet és a kitartó tevékenység fenntartásához is.

Lényegében a figyelemzavaros ember kissé vagy sokkal változatosabb és pozitívabb környezetet kíván, mint az átlag. Úgy is érezheti, hogy neki jár a tömény izgalom, hiszen sürgető igénye van rá. Unalomtól való irtózásának szinte mindig megvannak az áldozatai, azok a családtagok és kollégák, akik fenntartanak környezetében legalább egy minimális rendet, korrigálják a keze közül kikerülő „hamar munkákat, és leállítják, ha önsorsrontó húzásra készül. A figyelemzavarban szenvedő a vele élők figyelmét is próbára teszi. Végül már előre látják, miért fordul majd vissza, mit veszít el, mely határidőről feledkezik meg. S mindezt mindig elölről, ami egy esetleges járvány idején tovább hatványozódhat az előírások betartatásával. Így aztán a nagy monotóniakerülőkkel élőkre a korábbiaknál is monotonabb feladatok hárulnak.

Agyunk a 21. században

Becses figyelmünkért szinte évről évre több és rafináltabb információ vívja küzdelmét. Hogy ez mit tesz a figyelmi és jutalmazó funkciókkal, már ismert: az agy nehezen áll ellen az újdonságoknak és azonnali visszacsatolásoknak, hamar inger- és lájkfüggő lesz. A túl gyakori dopaminfröccs hozzászokást alakít ki, így a jutalmazás áramköreit egyre nehezebb beizzítani, a figyelem területein pedig már csak a folyamatos frissítések tudják fenntartani az aktivitást. A 21. századi átlagos agy kezd hasonlítani a figyelemhiányosakéhoz. Ahogy Gyarmathy Éva írja: „már nem csupán az atipikus fejlődésűek idegrendszere tér el a tipikusakétól, hanem ez utóbbiaké is a korábbi századok emberének idegrendszeri működésétől.

Korunk embere és főleg gyermeke tehát figyelemhiányosabb és motiválatlanabb, mint elődei? Képtelen a kitartásra? Ez azért egy elhamarkodott ítélet. Ahogy a figyelemzavarosokkal kapcsolatban is, akikről sokan nem tudják, hogy bizonyos közegekben kifejezetten koncentráltak, elmélyültek és hatékonyak lehetnek.

Mi a hiperfókusz?

Máté Gábor figyelemzavarban szenvedő kanadai pszichiáter, a Szétszórt elmék és más sikerkönyvek szerzője szerint a figyelem „rebbenékenységének szintje még figyelemhiány esetében sem állandó. Akár a szülőket, tanárokat, sőt orvosokat is félrevezetheti, ha egy gyermek „szinte kényszeres, hiperkoncentrált összpontosítással el tud merülni egy tevékenységben. Ebből arra következtetnek, hogy nem állhat fenn valódi figyelemhiány. De végül is nincs igazuk?

A pszichiáter szerint nincs, mivel „a környezettel szemben szinte teljesen tudatát veszített hiperkoncentráció szintén a gyenge figyelmi szabályozás jellemzője. Ráadásul a hiperkoncentráció sok esetben egyúttal passzív figyelemként jelentkezik, például tévénézésként vagy számítógépes játékok űzése során. A passzív figyelem az elme számára lehetővé teszi, hogy robotpilótára kapcsoljon, azaz mindennemű figyelmi erőfeszítést feladjon.

Máté azonban hozzáteszi, hogy a figyelemhiányos elme is képes a teljes összeszedettség állapotába kerülni. De csak speciális körülmények között, amelyek a legmagasabb szintű motivációt biztosítják. Valójában a figyelemhiányosoknak egyáltalán nem esik nehezükre, hogy az őket nagyon érdeklő dolgokra koncentráljanak. Csupán az okoz bénító nehézséget, hogy agyuk motivációs mechanizmusait olyasmi iránt indítsák be, ami számukra közömbös.

De mindezek után mivel magyarázzuk azokat az új eredményeket, amelyek szerint a figyelemhiányosoknál nemcsak hogy az átlagnál gyakoribb a hiperfókusz, hanem hogy ennek révén még hosszabban is képesek elmerülni feladatokban, mint mások?

A figyelemhiányosoknak egyáltalán nem esik nehezükre, hogy az őket nagyon érdeklő dolgokra koncentráljanak. Csupán az okoz bénító nehézséget, hogy agyuk motivációs mechanizmusait olyasmi iránt indítsák be, ami számukra közömbös.

Tiltakozás a figyelemhiány elnevezés ellen

Félreértés, hogy „az ADHD (Attention Deficit and Hiperactivity Disorder, figyelemhiányos és hiperaktív zavar) azt jelenti: ezek az emberek rövid ideig tudják fenntartani a figyelmüket - mondja Kathleen Nadeau pszichológus (Silver Spring, Maryland). A gyakori hiperfókusz azt mutatja, hogy ezeknek az embereknek nincs figyelemhiányuk, csupán az elvárttól eltérő módon tudják kontrollálni a figyelmüket.

„Mindannyian utáljuk az ADHD elnevezést mondja Elaine Taylor-Klaus, a Parenting ADHD Now című könyv két figyelemhiányos gyermeket nevelő szerzője. „Mivel a névben benne foglaltatik a hiány szó, sokan helytelenül azt feltételezik, hogy aki ADHD-s, az nem tud figyelni. Holott bizonyos feladatokra épp hogy több figyelmet fordít, mint amennyit muszáj. Ez a hiperfókusz.

Túlságos sietség, túlságos lassúság

Az ADHD-s emberek nem mindig választhatják meg, mire és hogyan összpontosítanak. Elkalandozásaik során egészen fura témák ragadhatják magával elméjüket, mintha különös jelentőségük lenne. Más esetben az időtartamok a végletesek. Ahogy egy ADHD-s írja, „vannak napok, amikor elfelejtek enni, mert annyira belemerülök abba, amiről írok. Nem csak annyi, hogy »hoppá, kihagytam az ebédet«! Egész nap nem eszem. Azt mondom magamnak, hogy 11 órakor abbahagyom a munkát és eszem, aztán a következő dolog, ami tudatosul, hogy kint már sötétedik.

Ha a hiperfókusz zavaróvá válik, segíthetnek a mobilon beállított és előre időzített figyelmeztető jelzések. De azért nem kell túl szigorúan bánni ezzel az állapottal, amely oly sok mindenben osztozik a pozitív pszichológia által idealizált flow-val is. E kifejezés jól tükrözi, hogy amíg tart, akadálytalanul repül az idő. Egyik fontos feltétele a kihívás, amelynek összhangban kell lennie képességeink felső határával. Másik feltétel, különösen ADHD-seknél, a gyors és gyakori jutalom.

Hogy a flow mennyi ideig tart, azt eléggé rosszul becsüljük meg, s még inkább igaz ez az ADHD-vel élőkre, akik egyenesen elveszítik az időérzéküket. De épp ilyenkor szabadulhatnak meg a „szüntelen belső nyugtalanságtól, ekkor hagyhat alább az agy konstans háttérzaja avagy az „organikus űzöttség.

Mindenkivel előfordul, hogy úgy érzi: nem azt mondja vagy teszi, amit kellene. De Máté Gábort ez az átélés szinte állandóan kíséri: „Alig akadt életemben olyan nyugodt pillanat, amelyben ne éreztem volna azonnal azt a zavarba ejtő érzést, hogy valami mást kellene csinálnom ahelyett, amivel éppen foglalkozom. Az alma nem esik messze a fájától. Nyolc- vagy kilencévesen a fiam egyszer így szólt hozzám: »Mindig úgy érzem, hogy valamit csinálnom kell, de nem tudom, hogy mit«.

Ez lehet a gyökere annak, hogy a figyelemzavarosok sokszor még a vonzó tennivalókat is hosszasan halogatják, ha azok nem sürgetők. „A motivációs apparátus bekapcsolásához arra van szükség, hogy a kudarc fenyegetése vagy a jutalom ígérete azonnali és közvetlen legyen. Az idővel való versengés kiváltotta adrenalin löket nélkül eluralkodik a tehetetlenség. Egy-egy feladatnak vagy esszének nemegyszer láttam neki a középiskolában vagy az egyetemen a határidőt megelőző este. Abban az időszakban, lévén csak írógépek álltak rendelkezésünkre, a nyers változatnak egyúttal a véglegesnek is kellett lennie. Úgy néztek ki a dolgozataim, mint egy ezerszer javított kézirat: lap lap után kapkodva beírt javítások sorjáztak. Amikor viszont nagyon akar valamit az ember, nincs se türelem, se halogatás. Azt azonnal meg kell tennie, szereznie, ennie, tapasztalnia.

A figyelemzavarral élő ember az utolsó pillanatig bízik abban, hogy nem fog elkésni, és csak akkor válik ingerültté, amikor már biztos benne, hogy elkésett. Ez a gyerekek időérzékeléséhez hasonlatos, akik számára minden időtartam végtelennek tűnik. Máté azt is elmeséli, hogy gyakran 15 perces késéssel érkezett a vizitekre, noha pontosan tudta, milyen kínos helyzetbe kerül így.

A figyelemzavar következményei

Egyszóval az ADHD-sek többnyire tisztában vannak azzal, mit kellene tenniük, de nem teszik, vagy mert kiesik a fejükből, vagy mert elveszítik önuralmukat. Szuromi Bálint pszichiáter (Semmelweis Egyetem) szerint sok figyelemzavaros emberre jellemző az érzelmek és indulatok feletti kontroll alacsony szintje. Ebből fakadhat aztán az impulzív vásárlástól kezdve a közlekedési kihágásokon át a váratlan dühkitörésekig egy sor olyan cselekedet, amelyet általában megbánnak. Gyakoribb körükben a bűn elkövetés is, de nem egészen világos, miért. Talán mert több köztük az úgynevezett antiszociális vonásokkal rendelkező személy, mint más csoportokban. De más magyarázat is felmerül.

Pulay Attila pszichiáter (Semmelweis Egyetem, a Pszichiátriai és Pszichoterápias klinika ADHD Ambulanciájának a vezetője) szerint lehetséges, hogy az ADHD-sek közt valójában nincs másokhoz képest több elkövető, viszont „a meggondolatlan döntésekből eredő hibák miatt ők azok, akik elviszik a balhét. Ők buknak le, ők nem tudják kontrollálni a viselkedésüket, eltüntetni a nyomokat. Mindig kérdés, hogy azok ülnek-e a börtönben, akik hajlamosak a bűnözésre, vagy azok, akik lebuknak közülük.” Ha mindehhez hozzávesszük a drog- és alkoholfüggőségre való hajlamot, a gyakoribb válást, elbocsátást és anyagi gondokat, akkor úgy tűnhet, a figyelemzavar kifejezetten rossz életkilátásokat szül.

Ám a pszichiátriai problémák között éppen hogy a jó prognózisúak közé tartozik: az életkor előrehaladtával csökkenhetnek, sőt akár meg is szűnhetnek a tünetek, amelyeket az agy „éretlensége” idézett elő. Ezt megfontolva, különösen enyhébb esetekben érdemes megpróbálkozni a figyelmi működések fejlesztésével, mielőtt a mindig kockázatos gyógyszerekhez folyamodnánk.

Videójátékok elvonják vagy fejlesztik a figyelmet?

A figyelem irányításának képessége általában spontán módon is kialakul az elülső homloklebeny csecsemőkortól egészen a húszas évek elejéig tartó fokozatos érésével. De a figyelmi áramkör képlékeny (plasztikus), és sok kutatás tanúsítja, hogy fejlesztése felgyorsítható. Számos tevékenység, akár a legszórakoztatóbbak is, erősíthetik a figyelmi kontrollt. Ide tartoznak immár bizonyítottan egyes videójátékok, különösen az életre-halálra menő akciójátékok, amelyek a riasztási és jutalmazási rendszerek mozgósításával, a dopamináramkör beizzításával igen gyors tanuláshoz vezetnek. A legnehezebb akciójátékok hatása a legerőteljesebb: ezek akár 10 óra alatt is javíthatják a koncentrációt. A játékosnak villámgyors döntéseket kell hoznia anélkül, hogy emiatt több hibát ejtene, továbbá a célra összpontosítania anélkül, hogy bármi elterelné a figyelmét.

A videójátékokban rejlő lehetőséget már az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság (FDA) is elismeri. Elsőként Adam Gazzaley agykutató, vállalkozó és feltaláló (Kaliforniai Egyetem, San Francisco) EndeavorRx nevű appját engedélyezték terápiás célú játékként, amely 8-12 éves, figyelemzavarban szenvedő gyerekek számára készült. A játékos izgalmas tájakon halad át, például lávafolyón vagy jeges téli környezetben. Eközben csillagokért és pontokért feladatokat végez el, amelyeket úgy állítottak össze, hogy aktiválják és erősítsék az agy figyelemért felelős ideghálóit.

A videójátékokra is hasonló áll azonban, mint a koffeinre: fokozzák ugyan az összpontosítást, de függővé is tehetnek, amire ráadásul az ADHD-sek hajlamosabbak a szokásosnál. Vannak viszont figyelmet erősítő módszerek, amelyekre kevésbé vetül rá az addikció árnyéka.

Figyelemerősítők

Még jóval a számítógép feltalálása előtt Maria Montessori olasz orvos és pedagógus felhívta a figyelmet arra, hogy a mozgásos gyakorlatok milyen remekül fejleszthetik a koncentrációt. A róla elnevezett Montessori-iskolákban alkalmazott, igazoltan hatékony módszerre példa, mikor a gyermeknek egy földön rajzolt ellipszis körvonalán kell végigmennie anélkül, hogy lába egyszer is lecsúszna róla. Amikor ez sikerül, jön a nehezítés: ismételje meg kanállal a szájában, majd pingpong labdával a kanálban.

Igen hasznos figyelemfejlesztő a hangszeres játék is, különösen csoportosan. A gyermek számára komoly kihívás, hogy egyszerre irányítsa tekintetét, mozdulatait és igazodjon a többiekhez. Ezáltal a hangszeres zenélés, különösen a korai életkortól, jelentős mértékben vastagítja a figyelem vezérlésében nagy szerepet játszó elülső homloklebenyt.

Egy másik módszer még közvetlenebbül veszi célba az agyat. A neurofeedback-kezelés során a személyt rákapcsolják az EEG-re úgy, hogy az elektródákat felhelyezik a koponyára. Az agyhullámokat számítógépes monitoron jelenítik meg. Az éberség különféle szintjeire más és más agyhullámok jellemzők: alvó embernél az EEG lassú hullámokat mutat, féléber állapotban a hullámok felgyorsulnak, éberségben még gyorsabbak lesznek.

Figyelemzavarban az átlagnál kevesebb a gyors béta-hullám. Több viszont a théta, amely a legtöbb embernél főként elalvás során figyelhető meg. Az üveges tekintettel ablakon kibámuló diák, akinek agya sok théta-hullámot állít elő, már az elalvás küszöbén van, és nem nagyon tud tenni ez ellen. A foglalkozásokon részt vevő figyelemzavaros gyerek vagy felnőtt azt tanulja meg, hogyan növelje a nyugodt, figyelmes állapot hullámainak mennyiségét, és csökkentse az álmossággal összefüggőket. Ebben is a jutalmazás/ büntetés mechanizmusa segít: például egy érdekes film akadálytalanul pereg, ha az agyhullámok megfelelően gyorsak, de akadozik vagy leáll, ha az agyhullámok is lassulnának. Így a páciens addig „töri az agyát, amíg rá nem érez, hogyan tudja azt saját maga felpörgetni.

IPM 2020. november

A cikk az IPM magazin engedélyével jelenik meg itt másodközlésben.

A HALOGATÓ GÉNIUSZ

Marco Catani pszichiáter professzor (King's College London) korabeli beszámolók alapján amellett érvel, hogy Leonardo da Vinci ADHD-s lehetett. A művésztársak és patrónusok, köztük X. Leó pápa is arról számoltak be, hogy Leonardo viselkedése szeszélyes volt, feltűnően sok időt töltött tervezéssel, de a befejezéshez már nem volt türelme. Mint sok ADHD-s, roppant keveset aludt, és éjjel-nappal alkotott.

Catani szerint az ADHD-nek lehetnek pozitív hatásai, úgymint a csapongó elmékre jellemző fokozott kreativitás. Leonardo úgy gondolkodott önmagáról, mint aki megbukott az életben, ami eléggé hihetetlen. Remélem, esete rámutat arra, hogy az ADHD nem az alacsony IQ-val vagy a kreativitás hiányával függ össze, sokkal inkább annak nehézségével, hogy az ember hasznosítani tudja természet adta tálentumait. A tudós bízik abban, hogy Leonardo tanulmánya segít harcolni az ADHD stigmája ellen.

Következik: